Metaforma

A fesztiválokról mindenkinek megvan a saját véleménye. Valaki inkább a közelükbe sem néz, mert nem kíváncsi lerészegedő újgazdag kölykökre és piacokhoz mérhető bazársorra. Az ellenérzést csökkentheti, ha a rendezvény nevéből kimarad a fesztivál szó, úgyhogy hívjuk inkább kempnek. De egyesek szerint a cseh Hip Hop Kemp esetén nem csak a névben rejlik a különbség:

The one thing I hear from all the artists this year and last that I spoke to, is that Hip Hop Kemp could not happen anywhere else in the world. […] A festival run by the music fans for the music fans - this is how it should be done! - DJ Vadim

Oh my god this is the most beautiful thing I´ve ever seen. Motherfucking Hip Hop Kemp! I ain´t going home, I am stayin in here! Who´s house can I stay in. - Louis Logic

The difference in between the German festivals and Hip Hop Kemp? In Germany it´s ninety percent business and ten percent heart and at the Hip Hop Kemp it is ninety percent heart and ten percent business. - Toni L

�me egy szubjektív pro és kontra a Hip Hop Kemp 2005-ös, negyedik kiadásáról:

+ Bármerre jár az ember, az autókból, sátrakból többek között Ugly Duckling, Madvillain és Atmosphere bömböl.
+ A röpke “minden idÅ‘k legjobb MC-je” szavazáson olyan nevek végeznek az élmezÅ‘nyben, mint Guru, Rakim, MF Doom, Pharoahe Monch vagy Asheru.
+ A gyengébb fellépéseken is több száz ember keze van a magasban.
+ Olyan családias a hangulat, hogy a fellépők egymás koncertjén is ott vannak, és akár beugranak egy freestyle-ra is.
+ Esténként 1 színpadon, 2 sátorban és 4 hangárban szól a hiphop.
+ Beyoncé slágerére kiürül a hangár, míg RJD2-ra több százan tombolnak odabent.

- Több ezer kempingezőre 5 zuhanyzó jut.
- A lángost kecsappal árulják (ne próbáljátok ki).
- Az egyetlen magyar fellépő Sebestyén Márta, ő is csak hangminta formájában.
- Legalább ezer lengyel képviselteti magát, de csak pár tucat magyar.

Képek és videók

A peer-to-peer technológia és a zeneipar harca eldÅ‘lni látszik, azonban a jövÅ‘ nem épülhet kizárólag a szabadrablásra. Egyetemi dolgozat a jelenlegi helyzetrÅ‘l és annak megoldási lehetÅ‘ségeirÅ‘l… Read the rest of this entry »

Pár évtizeddel ezelőtt sokkal egyszerűbb volt az élet: Ha az ember némi vizuális élményre vágyott, akkor nézhette a királyi tévét, sőt később már két királyi közül is választhattunk. Aztán megjelentek a kereskedelmi rádiók, tévék, és ma már itt állunk a felfoghatatlan méretű új média avagy internetmédia határán.
Na persze fejlődni kell, de sok birodalom bukott már bele abba, hogy túl gyorsan akart fejlődni.

Szóval jön ez az átkozott találmány, amiben választani lehet hogy mit nézünk, olvasunk vagy hallgatunk. Nagy felelősség ez egy egyszerű embernek, de ezt a csapást még talán átvészelné a társadalom, de a közlés ráadásul két irányú lehet, és ettől hirtelen mindenki rájött, hogy ő írónak, zenésznek vagy aktivistának született.
De ki fog olvasni, ha mindenki ír? Ki fog zenét hallgatni, ha mindenki zenél? Hogyan lehet fejlődőképes egy ego-központú kultúra? Megannyi probléma amire gondolnunk kell az új média elterjedésével.

A mai világban rögtön a cenzúra támogatójának kiáltatik ki az, aki bármit is szabályozni akar, úgyhogy nincs más megoldás, mint hinni az új média önszabályozásában. Izgalmas kérdések ezek, amelyekre adott válaszok alapvetően meghatározzák majd a XXI. századot.

A vállalat tulajdonképpen emberek egy csoportja, így működhetne humánusan, jó érzéssel, korrekt módon. Az ellentmondás abban van, hogy az emberek egyetlen rögzített céllal tartoznak a vállalathoz: hogy minél több profitra tegyenek szert.

Ha az ember ezt egyedül próbálja megtenni, esetleg a lelkiismerete visszahúzza, ha azonban csoportként követ el inkorrekt dolgokat a siker érdekében, akkor a felelősség megoszlik. Sőt, nem is jut senkire felelősség, hiszen ez csak egy vállalat, mi más célja lehetne, mint a fejlődés.

Emberként is ez a célunk, hogy fejlődjünk. Van aki tanul, fejleszti az elméjét, van aki a sportban akar kitűnni. Rengeteg terület amin fejlődhetünk. Egy vállalatnak azonban nincs ennyi választása, neki méretben és bevételben kell fejlődnie, hamár másban nem lehet.
Egyetlen emberi tulajdonsága marad: a törekvés. Létrejött egy új “faj”, hatalmas tÅ‘kével, emberi jogokkal, lelkiismeret, józan gondolkodás és felelÅ‘sségtudat nélkül.

Isten óvja a világot!

Az utóbbi évek egyik legjobb dokumentumfilmje: The Corporation

Hazaérsz a munkából, megfáradva belehuppansz kedvenc foteledbe, és kezedbe veszed a távirányítót… eddig minden stimmel, a jelenet játszódhatna akár ma is, azonban a többire még pár évet várni kell: Belehallgatsz kedvenc elÅ‘adód ma megjelent cd-jébe, majd megnézed azt a filmet amit az egyik munkatársad javasolt fél órával ezelÅ‘tt. Közben nem jártál lemezboltban, se videotékában, csupán kezedbe vettél egy távirányítót, amivel hűvösebb napokon akár a fűtést is tudod szabályozni.

Miután eltemettem a zenebizniszt, hamarosan feltámadt, ahogy az húsvétkor lenni szokott. Persze valójában nem is az üzlet halt meg, mert pénz mindig lesz abban, ami tömegeket mozgat, hanem a technológia veszett el, amire a zeneipar betonlábként tekintett. Nehéz beismerni a kudarcot, és csak kevesen tudnak ennek ellenére továbblépni. Kiegészülve filmes társaikkal ezek a cégek adják majd 20 év múlva a világ 10 leggazdagabb emberét.

A kulcs mindössze annyi, hogy az emberek nagy része szívesebben fizet picit többet ha kényelmesebb, egyszerűbb, megbízhatóbb szolgáltatást kap. Mert az internetes zene- és filmbeszerzés minden csak nem kényelmes (ismerősök mesélték).
Ki fog bajlódni egy ritka album keresgélésével, amikor 100 forintért meghallgathatja egy gombnyomásra a nappalijában? Vagy ki fog napokig tölteni egy filmet, ha azt párszáz forintért bármikor megnézheti interaktív tévécsatornáján?
Egy ilyen rendszerben rendkívül olcsó terjeszteni, miközben szinte 100%-os lefedettséget biztosít. Az elv egyszerű, a megvalósítás egyelÅ‘re nehézkes, de aki ezt a nehézséget átlépi, az nem jár majd rosszul…