FejlÅ‘djön akármilyen gyorsan a világ, egyes dolgokat soha nem fognak legyÅ‘zni a legnagyszerűbb újÃtások sem. Bizonyos körökben továbbra is divat lesz retro-ruhákat viselni, retro-bulikba járni, totális retro-életet élni. A retro az elavult ‘bezzeg az én idÅ‘mben’ szlogen mai kiteljesedése.
Persze van “progresszÃv” oldal is, akik bÃrálnak mindent ami megszokott, szabályos, vagy egyszerűen csak régi.
Ez kicsit olyan mint a természet: Egy apró növény nem él sokáig, ha nem próbál növekedni, mert a környező növények előbb-utóbb elnyomják. Ugyanakkor a legmagasabb fa is kidől, ha nem fúrja elég mélyre gyökerét.
Elméletben mindez egyszerű, de mégis milyen nehéz megtalálni a tökéletes egyensúlyt…
Egy ideálisan fejlÅ‘dÅ‘ világban a múltból át kell menteni mindazt ami még mindig aktuális és értékes, de közben a jelen stÃlusára és gondolkodásmódjára alakÃtva.
Valami ilyesmi lehetett a szemplerezés egyik hajtóereje, hogy megtalálja az egyensúlyt apáink, sÅ‘t nagyapáink zenéje, és a modern kÃsérletezés között. Egyszerre tiszteletadás az Å‘söknek, a felhalmozott tapasztalatnak, de ugyanakkor új irányok keresése.
Ezt a gondolatot a zenén kÃvül is lehetne alkalmazni…